A krúdys diákok a pottyandi erdei iskolában vendégeskedtek júliusban. A óbudai gyerekek könyveket, játékokat és ruhaneműket vittek ajándékba a csíkszeredai Xantus János Általános Iskola tanulóinak és a pottyandi óvodásoknak, nagy örömet okozva ezzel a kicsiknek és nagyobbacskáknak egyaránt. Haza pedig számos élménnyel gazdagodva tértek, melyeket így osztottak meg:
„Táborozásunk első napja utazással telt, ahány órán át utaztunk, annyi féle tájegységet csodálhattunk. Nagy izgalommal vártuk, hogy hol fogjuk eltölteni az elkövetkező napokat, amikor végül a hegyek ölelésében megpillantottuk a pottyandi erdei iskolát. Meglátva az ottani életet nagyon boldog voltam, hiszen mindig ilyen életre vágytam, ahol több a fizikai megerőltetés, mint a szellemi.
Már a második napon kaptunk egy kis ízelítőt az erdélyi kultúrából: az Ezer Székelyleány Napja című rendezvényen több százan vonultak fel népviseletben, de a színpadi előadások is nagyon színvonalasak voltak. Idegenvezetőnk, Sándor bácsi mindvégig velünk volt, vele néztük meg a nagyon érdekes Barátok Feredőjét is.
A harmadik napon István bácsi, pottyandi idegenvezetőnk mutatta meg nekünk a helyi nevezetességeket, nagyon sok szép székely kaput láttunk. Útközben felszállhattunk egy szekérre, így utaztunk a menasági templomig, amely ugyan felújítás alatt áll, de ebben a formájában is gyönyörű.
A következő napon erdei túrán voltunk, ahol Laci bácsi a túravezetőnk nagyon érdekes rovarokat, állatokat mutatott nekünk, és a növényvilág csodáival is megismertetett bennünket. A kisebb pocsolyákban kipróbálhattuk magunkat az „ebihal- és unkavadászatban”, majd erdei szamócát csemegéztünk. Bár az idő kissé borongós volt, meseszép tájakon jártunk. Láttuk a Lázár-kastélyt és a Békás-szorost, ahol sajnos rázendített az eső, de mire a Gyilkos- tó környékére értünk, kisütött nap. A tó nem tűnt annyira ijesztőnek, mint vártuk, és Sándor bácsi a keletkezéséről szóló legendát, Fazekas Eszter szomorú, szép történetét is felolvasta.
Hol a tábor mellett csörgedező Fenyővíz-patakban kerestünk élőlényeket, majd vizsgálódtunk mikroszkóppal, hol a patak menti tanösvénnyel, az ott élő sok csigával és más élőlényekkel, hatalmas lapulevelekkel ismerkedtünk. Jártunk egy helybéli családnál is, ahol háziállatokat simogathattunk. Szekereztünk a közeli hegyekben, hogy az út végállomásán, egy réten pihenjük ki fáradalmainkat.
Később Brassóba kirándultunk, út közben megálltunk Prázsmáron, ahol megnéztük a XIII. századból származó erődtemplomot. Brassó régi bástyáival, középkori bejáratával nagyon szép volt, a libegő végállomásáról egyben láthattuk a történelmi várost. Ellátogattunk a Fekete templomba, ahol Európában egyedi keleti szőnyeggyűjteményt láthattunk. Itt található a Fekete Madonna nevezetű falfestmény is, amit még Mátyás király megrendelésére készítettek, és a Brassóban pusztító tűz után is megmaradt.
A kilencedik napon számháborúzni indultunk a közeli hegyekbe, majd ellátogattunk egy borvízkúthoz. Az esti órákban tábortűz köré ültünk, rablóhúst sütöttünk, ami mindenkinek nagyon ízlett, majd közös énekléssel zártuk a napot.
A tábor tízedik napján a csíkszeredai Mikó-várat, az ottani, régi ruhákat és eszközöket bemutató kiállítást tekinthettünk meg, majd a Gyimesekbe kirándultunk. Ott Magyarország Trianon előtti határát kerestük fel, aminek közelében a Rákóczi vár romjait is megtaláltuk. Nem mondom, hogy könnyű volt felmenni oda, mégis mindenkinek jólesett a hegyi túra. Hazafelé megnéztünk egy nagyon szép iskolát, amelyet sziklákra építettek. Este, mikor már mindannyian elaludtunk, tanáraink megtréfáltak minket egy kis „medvevadászattal”.
A programokkal teli táborozás alatt néha pihenőnapokat is tartottunk, amikor különféle szabadidős programokkal, gyöngyfűzéssel, társasjátékokkal, ping-pongozással, focizással, kézműves foglalkozással töltöttük az időt. Már az elején három csapatra osztottak minket, és minden napra jutott valamilyen játékos verseny, szellemi vetélkedő. Végül ennek a versenynek a lezárása is megtörtént játékos vetélkedőkkel, melyek során nutellás kenyeret ettünk, gumicukrot halásztunk, botokon jártunk, kosaraztunk, majd az eredményhirdetés után mindhárom csapat jutalmat kapott.
Az erdei iskolában a helyiek nagyon finom, ízletes erdélyi specialitásokat készítettek nekünk minden nap. Visszatekintve az elmúlt tíz napra, mindannyian úgy érezzük, hogy nagyon szép, programokkal teli, izgalmas napokat töltöttünk Erdélyben, és aki itt volt, az tudja, hogy mennyi csodát és szépséget rejt magában ez a hely.”
