Hogyan emlékeztek vissza az indulásra?
Petrovits Ákos: 2014. áprilisa óta készítették elő a nyitást, én augusztus végétől kerültem ide a munkatársakkal. Annyit tudtam, hogy az Esernyős egy kávézó lesz, ahová kulturális programokat is terveznek, és számomra jó szellemiséget üzent az egész. Alakult a kávézó, zajlott a felújítás, a parketta le volt ragasztva, épült a pult. Eleinte nem is ide jártunk be, hanem az Óbudai Kulturális Központ San Marco utcai épületébe, hiszen az ÓKK része voltunk. Azután pedig multifunkcionálisan dolgoztunk: mindannyian vendéglátóztunk és emellett a saját területünket vittük. A vendéglátós-üzletvezetői múltam és a képzőművészetban való jártasságom kapcsán az első időkben a műszaki dolgokért és a kiállításokért, porgramszervezésért feleltem. Voltaképpen romantikus időszak volt.
János Judit: A lelkesedés engem is elkapott, amikor beléptem, de ez már 2014 decemberében volt. Dombóvárról jöttem fel, mert a fiam itt kezdett el iskolába járni, és mellette akartam lenni. Mivel önkormányzati és vállalkozás alapítási tapasztalattal is rendelkeztem, úgy éreztem, hogy jó helyre kerülök.
Ha az ÓKK egyik „háza” voltatok, miért volt szükség az Esernyős külön státuszára?
PÁ: Pár hónap alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudunk az ÓKK részeként működni, mert a közhasznú szervezet tevékenységi körébe nehezen volt beilleszthető a vendéglátás a kávézóban. Újra kellett gondolni a működést, aminek a kidolgozásához nagy szükség volt Judit rutinjára.
JJ: Szinte új céget kellett létrehozni a semmiből, mert hasonlóra nem igazán akadt példa. Mindez párhuzamosan a terek kialakításával. Emlékszem, az első időszakban a kávézó asztalainál dolgoztunk, előttem volt a laptop, ölemben a papírok. Szerencsére nagyon jól tudtunk együtt dolgozni mind az önkormányzat, mind az ÓKK munkatársaival. Vitt előre a lelkesedés is, hiszen életemben mást se csináltam, mint valami újat hoztam létre, vonzott az új lehetőség.
PÁ: 2014 adventjén már rendszeres programjaink voltak, de még hiányos volt az infrastruktúra, például a pénteki koncertekre a hangosítás az ÓKK-tól érkezett. Szombatonként különböző séfek, többek közt Gianni főzött, vasárnaponként pedig irodalom volt Varró Danival, Lackfi Jánossal. Kezdtünk stabilan beindulni.
Hogyan éltétek meg a bővülést? Mára a kávézón kívül jóval több tér fogadja a közönséget.
PÁ: 2015 elején már a felújított kamarateremben egy nagy asztalnál dolgoztunk napközben, este pedig programokat tartottunk ugyanott vagy a kávézóban. Kezdtek kialakulni a folyamatok, de jöttek a kihívások is. A terek elrendezése hosszabb folyamat volt, a kávézó konyháját ma is bővíthetnénk egy kis raktárral, ha lenne még helyünk. Tavasszal elkezdtek a Fő tér 2. épületének homlokzatán dolgozni, így a kávézóba csak az Esernyős szobrok felől, a kamarán keresztül lehetett bejutni. Mire elkészült a homlokzat, következett a fal átvágása hátrafelé, a mai Esernyős Galéria kialakítása, de az őszi megnyitóig hátul le nejlonozva, miközben programokat tartottunk. 2016 májusában megnyílt a Gázlámpa Kioszk, ősszel pedig átvehettük a felújított Szindbád Rendezvénytermet és a Közösségi irodát. Mire idáig eljutottunk már sok minden gördülékenyebben ment. Nemcsak a terek, hanem a strukturális háttér is készen állt. A Kioszk aljában már raktárt alakítottak ki, a Szindbádban pedig vasárnap este megnyitottunk és hétfő reggel már jöhettek a bérlők, meg volt oldva a mágneskártya, az internet, a tárgyalóhasználat, minden, amit csak egy coworking iroda nyújtani tud. Közben zajlott az udvar felújítása, végül az irodai részlegünket is egy hátsó helyiségbe tudtuk költöztetni, helyet szabadítva fel végre a kávézó raktárának, a műszaki- és a vendéglátós kollégáknak.
Létszámban is bővültetek?
PÁ: 2014-ben hatan kezdtünk el dolgozni, ma huszan vagyunk, és jóval több lett a feladatunk is. Kulturális programokat tervezünk az óbudai tárlatoktól elkezdve koncerteken, irodalmi programokon át a most nyáron debütáló szabadtéri kamaraszínházi előadásokig. Részt veszünk önkormányzati szintű tevékenységekben, mint a kerületi turizmus menedzselése vagy a Bike & Breakfast program. Üzemeltetjük az Esernyős kávézót és a Gázlámpa Kioszkot, még ebédmenüt is adunk. Kerületi intézményeknek és cégeknek terembérletet biztosítunk, és kisvállalkozóknak nyújtunk coworking irodai szolgáltatást. Emellett részt veszünk a Fő tér egyre pezsgőbb életében, együttműködünk az óbudai nagyrendezvényekkel.
Gondolom a bővítésekhez és az új tevékenységekhez gazdasági hátteret is kellett biztosítani?
JJ: A bővítés praktikus teendőit az Óbudai Vagyonkezelő végezte. Ami számunkra kihívás volt, hogy az újabb és újabb tevékenységi köröket megfelelő módon tudjuk átlátni és leszabályozni. Meg kellett tanulni, hogy a forrásokhoz milyen költségvetést készítsek, olyan pénzügyi funkciókat kellett nevesíteni, amelyek harmonizálnak az önkormányzati gazdálkodással. De mivel ennyire szerteágazó a profilunk, hatalmas munka volt mindent összehangolni. Gazdálkodási mintákat kellett hoznunk olyan tevékenységekre, amelyekkel az önkormányzat korábban nem foglalkozott.
Az egymástól eltérő profilokat hogyan lehet egy kézben tartani?
PÁ: Ami a legfontosabb, hogy a mi működésünkben egyszerre szerepel a vállalkozás és a közfeladat, illetve a bevétel és a támogatás, hogy el lehessen látni az alapfeladatokat. Ezeket kell jól szétosztani, hogy minden területünk működjön.
JJ: Meg kellett találnunk a csatlakozási pontokat az önkormányzat feladataihoz, és így tudtunk a hivatal segítségével kialakítani egy működési struktúrát. Szabályszerűen és indokoltan lehet csak költekeznünk, és ebben a hivatali rend betartása elkerülhetetlen. Ezt kialakítani évekig tartó folyamat volt, amivel néha ma is küzdünk, hiszen nem lehet egyfajta önkormányzati gazdasági szervezetként hivatkozni ránk, ennyiféle tevékenysége tudtommal egyik önkormányzati cégnek sincs.
Az összetett működésnek milyen előnyei származhatnak? Milyen segítséget tud nyújtani egyik terület a másiknak?
JJ: Amikor a statisztikai hivatalnak elküldjük az éves adatokat, szinte mindig visszaírnak, hogy tényleg a vendéglátásból van-e a legnagyobb bevételünk kulturális helyként. Mi azonban komplexen kezeljük a tevékenységeket: a turizmus vagy a kultúra szolgáltatásaiba ma már a vendéglátásnak is csatlakoznia kell, hiszen az az emberek elvárása, hogy például meg tudjanak inni egy kávét, miután végignézték az óbudai tárlatot.
PÁ: A közösségi iroda bérlői ebédelhetnek nálunk, egy koncert vagy színház közönsége pedig fogyaszthat a kávézóban. Ha a vállalkozásbeli eredményeink nőnek, akkor csökkenthetők a támogatási költségek, bár a bevételeink is csak az előírások szerint használhatóak fel. Az összetett tevékenység előnyöket és hátrányokat egyaránt jelent. De harmonizálva a közérdekkel és a környezettel, nem valószínű, hogy önkormányzati támogatás nélkül ennyire komplex szolgáltatást lehetne nyújtani. A bevétel növelése mellett az a célunk, hogy minőségi és igény szerinti szolgáltatást nyújtsunk kulturális és közösségi színtérként.
Ha egy momentumot kellene kiemelnetek, mi lenne az a meghatározó élmény, ami itt történt veletek az elmúlt öt év alatt? Mire emlékeztek vissza nagyon szívesen?
JJ: Nekem a Galéria és a Szindbád megnyitója volt meghatározó. Amikor sikerült valahová eljutnunk és megnyitottunk valami újat. Dolgoztunk, megteremtettük az alapokat, és egyszer csak látszódott az eredménye. De vannak olyan pozitív élményeim is, amikor kevés volt a munkatárs és be kellett állnom pultozni vagy kolbászt sütni, mert egy jó hangulatú munkalégkörben erre is hajlandó az ember.
PÁ: Számomra nagy élmény, ahogy a teraszon ülve évről-évre látom, ahogy egyre inkább élettel telik meg a Fő tér. Az, hogy nyáron ide tudunk hozni embereket, teltházas a Warm-up Udvar, és már kamaraszínházi produkciókat is le tudunk bonyolítani. Voltaképpen a kézzel fogható fejlődés követése nekem is a legfontosabb. És a végeredményt tekintve minden időben felállt, figyelembe véve az adottságokat, a költséghatékonyságot és a környezetet. Mindig egy picit többet kellett beletennünk, mondhatni mindig egy emberrel kevesebben voltunk, de meg tudtuk oldani a feladatot.
Az Esernyős öt évvel ezelőtti megnyitóján Bús Balázs polgármester a beszédében kiemelte, hogy a város tereit vissza kell adni a lakosságnak – sikerült ez az Esernyős tekintetében, színfoltja lett a Fő térnek, hozzáadott valamit? És milyen tervek vannak még a jövőre nézve?
JJ: Amikor öt éve idekerültem, akkor az emberek leginkább arra használták a Fő teret, hogy átmenjenek rajta. Ma sokszor esténként is teli a tér. Ülnek a padokon, játszanak a gyerekek, ebben biztosan része volt az Esernyősnek.
PÁ: Évről-évre előre tudtunk lépni az önkormányzat segítségével, ez a jövőben is így lehet. Ma már megtelik a terasz, és a Kioszk napernyőit sem csak kerülgetik az emberek. Vannak kialakult programjaink, amiket új elemekkel lehet frissíteni. Kezdjük kinőni a kamaratermet a programok tekintetében, viszont egyre nagyobb az igény a turisztikai jellegű információ átadásra, miközben a kávézót is lehetne bővíteni. A tervek között a turizmus erősítése szerepel: az információs pultot bevisszük az átalakított kamaraterembe, hátha sikerül újabb élénkítő mechanizmust elindítani, ami mellé majd más is tud csatlakozni.
DL
