„Miként a kerületünkben, úgy a jövőben a fővárosban sem lesz mód arra, hogy az intézményhálózaton belül elkövetett gyerekellenes bűncselekmények feltáratlanul és kivizsgálatlanul maradjanak” – írta a Népszavában megjelent publicisztikájában dr. Kiss László, kerületünk polgármestere, a bicskei gyermekbántalmazás ügyét vizsgáló eseti bizottság elnöke. Mint írja: „súlyos felelősség terheli a bicskei gyerekotthont 2013-ig fenntartó fővárosi önkormányzatot, de az államot is.” Dr. Kiss László cikkét változtatás nélkül közöljük.
Befejezte munkáját a bicskei gyermekmolesztálási ügyet és annak körülményeit vizsgáló fővárosi eseti bizottság, amely ajánlásokat is tett arra vonatkozóan, hogy a jövőben a főváros intézményeiben soha még csak hasonló ügy se fordulhasson elő. A vizsgálat során bebizonyosodott ugyanis, hogy súlyos felelősség terheli a bicskei gyerekotthont 2013-ig fenntartó fővárosi önkormányzatot, hiszen a rendszerében semmi érdemi következménye nem lett az áldozatok mellett állók 2011-es bejelentésének.
Így bántunk. A város akkori politikai vezetői közül voltak, akik a bizottságnak küldött levélben részben felelősséget vállaltak és bocsánatot kértek. Az akkori fővárosi önkormányzatnál dolgozó vezető szakemberek közül viszont senki sem tette meg ezt. Jellemző, hogy a Fidesz nem jött el a bizottság munkájának záróeseményére, és bár ennek politikai motivációit érteni vélem, de az emberieket elfogadni nem tudom. Mindenesetre abban bízom, hogy legalább a felelősség szele megérintette őket.
A vizsgálati bizottság élén végzett munkám során elfogott az az érzés, hogy én ezt egyszer már átéltem korábban. És valóban, nagyjából négy évvel ezelőtt, amikor megtudtam, hogy az általam 2019 óta irányított kerületben, Óbuda-Békásmegyeren elődöm, a fideszes Bús Balázs idején már történt egy súlyos eset, egészen kis gyerekekkel.
Egy harmadik kerületi óvodában ugyanis egy korábban ott dolgozó óvónő éveket át pornográf felvételeket készített a rá bízott gyerekekről, amelyek később kikerültek az internetre is. Ebben az esetben sem volt közömbös, hogy a fenntartó hogyan reagál. A jelzőrendszer bármelyik tagja értesíti-e a gyermekvédelemért felelős szerveket (nem tette), megerősíti-e a jelzőrendszert magát (nem tette), képzéseket, felkészítéseket tart-e az intézmények dolgozóinak, amikor látja, hogy a rendszer nem jól működik (nem tette). Szabályozza-e, hogy ki és milyen módon készíthet felvételeket egy óvodában (nem tette). Értesít-e bármilyen hivatalos testületet, vagy tesz-e bármit.
A III. kerületi esetről ugyanis tudott Bús Balázs polgármester, de láthatóan nem szerette volna, ha az nyilvánosságra kerül. A polgármesteri átadás-átvétel során egész egyszerűen nem tett róla említést, mintha mi sem történt volna. Amikor tudomásomra jutott az ügy, haladéktalanul vizsgálatot folytattunk és azonnali intézkedéseket tettünk. (Bús saját hírneve védelmében sokkal aktívabb volt, mint a gyermekvédelem kapcsán: rágalmazásért még büntető feljelentést is tett és polgári peres eljárást is kezdeményezett ebben az ügyben Szabó Tímea országgyűlési képviselővel szemben – mindkét pert jogerősen elbukta.)
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2020-tól mindent megtett annak érdekében, hogy többé hasonló eset, amennyire ez emberileg lehetséges, meg se történhessen, de titokban bizonyosan ne maradhasson. Konzultáltunk a Hintalovon Alapítvánnyal, a munkatársainkat képzésben részesítettük annak érdekében, hogy az esetleges gyerekbántalmazás jeleit mihamarabb és biztosan fölismerjék; olyan jelzőrendszert alakítottunk ki, amelynek keretében lehetetlenség bármilyen okból eltussolni valamely botrányos ügyet – így ezt nem teheti meg senki, sem az intézményvezető, sem a nála följebb állók, legkevésbé a kerület polgármestere.
Óbuda-Békásmegyeren egyetlen, a kerületet irányító politikus sem fotózkodhat óvodás gyerekekkel, még a helyi lapban sem. Nálunk ez a gyermekvédelem, nem a közömbösség, nem az elhallgatás, nem a sunyizás. Nem a „mintha ott sem lettünk volna” mentalitása.
Meggyőződésem, hogy bizottsági munkánk lezárása után, miként a kerületünkben, úgy a jövőben a fővárosban sem lesz mód arra, hogy az intézményhálózaton belül elkövetett gyerekellenes bűncselekmények feltáratlanul és kivizsgálatlanul maradjanak. Nagyon szívesen megkönnyítjük az állam dolgát is; ha okulni szeretnének, megosztjuk az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat. Már ezerszer bizonyítottuk, hogy érdemes az önkormányzatokban fölhalmozott tudásra támaszkodni, nem pedig eleve ellenségekként kezelni őket. Ehhez viszont az kellene, hogy a kormány képviselői is átérezzék a helyzet súlyosságát, és ne látszatcselekvésekbe meneküljenek. Itt lenne az ideje annak, hogy ne csak a hatalomgyakorlással foglalkozzanak, hanem elkezdjenek végre kormányozni is.
Mindehhez persze arra volna szükség, hogy a magukénak érezzék a gyermekvédelem ügyét. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek végre megkapják a szükséges erkölcsi és anyagi elismerést, az intézményrendszer pedig a szükséges fejlesztéseket. De szükséges lenne az is, hogy a kormányzat ne aktuálpolitikai eszköznek, afféle revolvergolyónak tekintse a gyermekvédelmet, hanem kiemelt ügynek. Törekedjen benne nemzeti konszenzusra, hiszen mindenkinek egyértelmű, hogy a legfontosabbak a gyermekek.
De szükség lenne a szembenézésre is. A bizottság munkájában számos személyt hallgattunk meg, voltak, akik csak levelet küldtek – mások azt sem. A legtöbben azonban igyekeztek negligálni a bizottság munkáját, és úgy tenni, mintha semmilyen szerepük, felelősségük nem lett volna a bicskei ügy fővárosi kezelésében. Mintha ott sem lettek volna. De igen, ott voltak, tudjuk.
(Népszava)
