Mit jelent a kakemono?
A kakemono szó a japán kakejiku, jelentése dolgok, amit felakasztanak és a kimonó, a japán nemzeti viseletből származik. Japánban a képeket az épületek papír tolóajtajaira, paravánokra, legyezőkre festették, ezáltal gyakorlati funkcióval is ellátták őket. Emellett hosszanti, vagy vízszintes papír- és selyem ívekre is készültek képek, melyeket hordozóra erősítettek és feltekercseltek. Azokat a műveket, amelyeket egyéni nézegetésre, „vizuális olvasásra” szántak, vízszintes tekercsképekké alakítottak át, míg a magányos vagy társas szemlélésre szánt képeket olyan hosszúkás formátumú hordozóra montírozták fel, amelyet a tetején és alján lévő rudak segítségével könnyedén szét- és össze lehetett tekerni és a falra akasztani. A kakejiku típusú képeket csak bizonyos alkalmakkor tették ki a lakók és vendégek örömére egy meghatározott helyre, a falfülkékbe. Az ünnepi időszak vagy neves látogatás eltelte után a kép feltekert állapotban, császárfa-dobozban gondosan elzárt állapotban visszakerült az őrzési helyére, a beépített szekrénybe. A kakemono képek téma szerint széles skálán mozognak, a buddhista ábrázolásoktól és szútraszövegektől kezdve a legkülönfélébb világi, táj- és alakos illusztrációkon át egészen a korra jellemző japán versformákkal is találkozhatunk.
Széleskörű témafeldolgozás, művészeti különlegességek
A kiállítás egy sokoldalú gyűjteményben szeretné bemutatni Japán kortárs képzőművészeinek alkotásain keresztül, modern formában nemzetünk ősi hagyományait, mondta el Yoshitaka Yokozawa, a tárlat kurátora. A válogatott alkotások mind a japán kultúra gyökeréhez nyúlnak vissza, nem absztrakt módon, de a mai kor emberének is élvezhetőbb, tovább gondolható formában jelennek meg. Az egyik legmodernebb ábrázolásmóddal rendelkező mű a három külön képből álló kimonó reprezentáció, melyen a tradicionális kimonó mintázata tükröződik. A képkollekció különleges megjelenítését a művészeti technika és az állati bőrből kivont festék adja, amit a kép alkotója, egy kimonó készítő mester felesége használt. A japán nemzeti viselet mellett találkozhatunk állat- és természeti illusztrációkkal is, mint a vadászó leopárddal, a játékos majmokkal és nyuszikkal, akik a japán mesevilág egyik jellemző figurái. A japán gyermekirodalom szintén emblematikus szereplője a tündérkirálylány, aki a kiállításon kimonóban jelenik meg a szemlélődő előtt. A természeti témájú függesztett faliképek közül a leghíresebb, az ország egyik jelképe, a kiállítás plakátján is szereplő Szent Fuji-hegy. A Fuji-hegy alakjának tökéletes szimmetriája régóta az abszolút szépség megtestesítője a japánok számára. Semmi máshoz nem fogható szépségnek tartják. A tárlat további különlegessége az eredeti kézi öntésű japán papír, amit meg is lehet tapintani, illetve a kimonóhoz használandó táskakollekció. A kakejiku képeknek jellemző témája a távol-keleti népek ideografikus írásjeleinek ábrázolása, melyre a kiállítás is több példát is felsorakoztat. Amikor ezeket az írásjeleket szemügyre vesszük, ne felejtsük el, hogy itt egy jel egyenlő egy gondolattal, amelynek következtében „az ecset útja”, a szépírás művészete és a képek festése sosem válik el egymástól élesen, sőt, gyakran a kép és az írás együtt alkotja a műalkotást, ahol a poézis és a vizualitás egymás egyenrangú partnerei.
