Kereshetnénk, kerestünk is statisztikai adatokat, rátákat a témában. Becslések szerint félmilliárddal nőhet a szegények száma a világon a járvány következtében, mely elsősorban Afrika és a Közel-Kelet országainak lakóit sújtja. És egy hazai viszonyítás: a legszegényebb magyar településeken kétszer kisebb az egy főre jutó nettó jövedelem, mint a leggazdagabbakban. De táblázatok, számsorok soha nem képesek tükrözni a valóságot, hiszen elég, ha arra gondolunk például, hogy a jól kereső kevesek mindig felfelé húzzák az átlagot, a rosszabbul állók akár tömegeit elrejtve ezzel.
És a racionális érvelésnél is erősebb, miért nem hagyatkozhatunk adatokra – vagy ha úgy tetszik, nem rejtőzhetünk mögéjük – mert arctalanná teszik azt, aminek nagyon is emberi arca van. A szenvedés emberi arca. Ahogyan Juhász Ferenc megrajzolta egy versében: „Éhes vagyok, szóltam. Éhes vagyok, éhes vagyok én is, gagyogott öcsém. Mama ránknézett szomorú szemével…” Ki tudja, ki szenvedett jobban, a kisgyermek vagy az édesanyja…
