Láthatóan nem véletlenül alakult úgy, hanem szerkesztői szándék, hogy az Óbudai Anziksz nyári számában minden út a Római-partra vezet.
Még a sakkrovat is a Dunának ezt a jobb parti sávját használja ki a maga módján. Hihetünk a címlapnak, egyfajta tematikus lapszámmal állunk – ülünk, fekszünk – szemben, ami különösen édes zene egy rómaifürdői fülnek, de remélhetően kellemesen elandalítja majd az egyéb muzsikához szokott vagy más zenekarban játszó olvasókat is.
Zenészek és vendégvárók
Két fontos zenészinterjút olvashatnak ezúttal a rockkedvelők. Az egyik főszereplője Karácsony János, az LGT gitárosa, aki Aquincumban, a polgárváros környékén, a Duna-parton nőtt fel, és érdekes adalékokkal szolgál a hetvenes-nyolcvanas évek legkedveltebb hazai bandájának eddig nem ismert fejezeteiről, illetve saját pályájának alakulásáról. A másik zenész Bérczesi Róbert, a hiperkarma énekese, aki szellemi újjászületésének történetével is megismerteti az olvasót.
A lapindító jegyzet Ruskó Sándoré, a Fellini Római Kultúrbisztró ötletgazdájáé és üzemeltetőjéé, akivel a magazin közepén olvasható beszélgetésből kiderül, hogy mi mindennel foglalkozik még. Ide kívánkozik egy másik vendégváró hely, a Fő téren ötödik éve működő Esernyős vezetőjével, Petrovits Ákossal készített interjú is, amiből sok mindent megtudhatunk az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Képeslapok és a jelen
És még mi minden szól a partról az Anziksz szerzőinek megzenésítésében? Zeke Gyula például nem csak a világ keletkezésébe, az ősrobbanás előtti és utáni viszonyrendszerbe kívánja számok megtámogatásával elhelyezni a maga Római-partját, hanem egy másik írásában képeslapokat is felhasznál ehhez. Művészettörténész, muzeológus, történész is megszólal: ki a part történeti múltjáról vagy a környék vízimalmairól, ki a csónakházak világáról mesél, mások az egykori polgárváros és a katonai város halottainak titkairól, vagy a legiotábor területén Kr. u. II–IV. század között működő fürdőben megtalált, csaknem kétmillió éve kihalt ősi ormányos őrlőfogáról, vagy a környék építészeti örökségéről a hatvanas évekből osztják meg tudásukat.
A jelen evezősélete sem maradhatott ki a válogatásból, amit megismerhetünk egyfelől az Amatőr Hajóépítők Közössége vezetőjével, Mezei Csabával készített interjúból, másfelől pedig a kezdőknek és haladóknak szervezett vízitúrákról és a közösségi evezésről szóló, Rátkai Jánossal és Fehér Ágnessel készített beszélgetésből.
Kocsmák és képzőművészet
Mintha minden műfajban párosával születtek volna most a cikkek, a partszakasz vendéglátó helyeiről, azok jellegzetességeiről és örömforrásairól is két szerzőtől olvashatunk ebben a lapszámban. Ez persze nem baj, mert dupla haszon látni bizonyos esetekben ugyanarról a helyről talán eltérő véleményeket is, amelyek alapján esetleg a gyakorlatban is leellenőrizheti az olvasó, melyikkel ért egyet, vagy kialakíthat akár egy harmadik álláspontot is.
A part mindennapi életének illusztrálására szinte adta magát a Völgyi–Skonda gyűjtemény képeiből történő válogatás, mely elé Skonda Mária írt eszmefuttatást a hazai fürdőéletről és fürdőkultúráról. A gazdag képzőművészeti rovatban olvashatunk még Ugray György Óbuda-szobráról, a környéken élő, Óbudán rendszeresen kiállító Rab-Kováts Éva sokrétű tevékenységéről, valamint a Gázgyári lakótelep óvodájának egykori freskóiról. Itt kell megjegyezni azt a szerencsés bőséget, ami ebben a lapszámban többször is előfordul, hogy bizonyos írásokat nem fotó, hanem egy-egy képzőművészeti alkotás illusztrál.
Irodalom és jókedv
Folytatódik Csontó Sándor margitszigeti Szigetlakókról szóló sorozata, amelynek mostani főszereplője Szép Ernő. A szépirodalmat ezen túl Csukás István eddig kevéssé ismert alkotói arcát mutató könyvének részletes ismertetése képviseli. Az itt méltatott kötet az Óbuda Könyvek sorozatban jelent meg A város meghódítása címmel.
Gyimesi László faházbeli figurái pedig máskor is kimozdultak már törzshelyükről például egy-egy felvonulás erejéig, de most egyenesen kihelyezett ülést tartanak végül is a Római-parti Nyárfás teraszán, azon morfondírozva, hogy miért is szeretnek lejárni a partra. Az eredmény ugyan hamar megvan – nyugalom, amit a hömpölygő víz áraszt, a kitűnő társaság, ami mindig összejön, a vidám evezősök hada, a napsütötte izmos lányokkal, a gyönyörű hajók, na meg az emlékek, a helyi történelem –, de azért érdemes nyomon követni a történet szereplőinek sorsát ezúttal is.
Nyár lévén tehát nem talál ellenérzésünkre egy cseppet sem, ha ebben a római-parti Anziksz-számban „nagy a jókedv minden nap, úszik az ember boldogságban és a szél meg a víz simogat”.
Bodzay Zoltán
Az Óbudai Anziksz nyári lapszáma ingyenesen elérhető Óbuda-Békásmegyer kulturális intézményeiben, valamint az Anziksz lelőhelyeken.
