A Miklós utca 1-es szám alatt, magas kőfalaktól övezve áll: az óbudai selyemgombolyító. A 18. század utolsó két évtizedében Ausztriához hasonlóan Magyarországon is megindult a manufaktúrák telepítése. A selyemipar viszonylag jelentős iparággá vált, amit nagyrészt II. József uralkodásának (1780-1790) iparpártoló intézkedései tettek lehetővé. Az 1780-as években több selyemgombolyító üzemet létesítettek az ország területén. Óbudán, a királyi kamara egyik jelentős birtokán 1784-ben kezdték felépíteni az épületet. Korábban, már 1781-ben felépült a selyemcérnázó, az úgynevezett filatorium, amiről később a közeli Filatorigát és a napjainkban ott álló HÉV-megálló kapta a nevét. A selyemgombolyító üzemet a trevisói Agostino Mezzocato előírásai alapján Joseph Tallherr kamarai építész tervezte. Két év alatt húzták fel, így 1786-ban adták át. Az épület eredeti tervrajzait is ismerjük, amelyek egyikén még a selyemhernyók tenyésztésére szolgáló eperfákat is bejelölték. A manufaktúra Mezzocato és fia vezetésével egészen az 1830-as évekig működött, utána különféle célokra használták, jelenleg rendezvényeknek és kulturális intézményeknek ad otthont. Az egyemeletes épület kívülről és belülről is nagyon egyszerű. Az emeletre kívül egy kétkarú, íves lépcső vezet fel, a bejáratot egy klasszikus timpanon emeli ki, az ablakok pedig szalagkeretesek. A homlokzat az egyszerű párkányon és falsávokon kívül minden díszítést nélkülöz. A kialakítás egyszerűségének oka, hogy egyrészt egy ipari épületről van szó, másrészt mindez a korstílusnak, a 18. század utolsó két évtizedében virágzó ún. klasszicizáló későbarokk vagy más néven copf építészetnek is a sajátja. Az épület legnagyobb különlegessége az ovális alaprajz. Ez az ún. panoptikonrendszerrel van összefüggésben, ami Angliában alakult ki. Ennek az a lényege, hogy a munkafolyamatok átláthatósága érdekében az egész épületet áttekinthetővé kell tenni. Tallherr ennek érdekében a pilléreket el is csúsztatta, így az ovális közepéről minden munkafolyamat ellenőrizhető volt. Napjainkban a belső ovális lefedése miatt a korábbi térélmény már nem érvényesül maradéktalanul. Mindennek ellenére az óbudai selyemgombolyító Magyarország egyik legrégibb és legjobb állapotban fennmaradt ipari műemléke, amely a 20. század házgyári lakótelepeinek tövében a 18. század végének iparfejlesztéséről és szakértelméről tanúskodik.
(A cikk a Képmás családmagazin júliusi számában jelent meg)
