Milyen kapcsolat fűzi Óbudához?
Pilisborosjenőn élek már több mint harminc éve, Óbuda a második otthonom. Sokszor úgy érzem, hogy talán az első. Több mint tizenkét éve dolgozom az Óbudai Kulturális Központtal. A harmadik választott pátriám Kapolcs, amihez régi szerelem fűz, a Művészetek Völgye kezdetétől. Idén Óbuda Napja után, május közepétől szinte augusztusig ott voltam.
Az óbudai rendezvényekhez igazítja a naptárát?
Sok szempontból igen, hiszen évek óta szervezem az Óbuda Napja, illetve az Advent Óbudán fesztiválokkal kapcsolatos vásárokat és egyéb programokat.
Hogyan került a fesztiválok világába?
Eredendően angol-magyar népművelés szakos vagyok, de huszonéves koromtól kezdve dolgozom nagy rendezvényeken. Amikor Miskolcon éltem, megyei és országos fesztiválok szervezésében vettem részt nagyjából tíz évig. Azután költöztünk Budapestre, majd Pilisborosjenőre. Egy ideig szüneteltek a fesztiválok, körülbelül nyolc évig angolt és magyart tanítottam egy textilipari szakközépiskolában. Ott sem tudtam kibújni a bőrömből, Ki mit tud? jellegű műsorokat szerveztem, tulajdonképpen összművészeti programokat minden osztályt bevonva. Fantasztikus dolgok jöttek létre. Aztán következett tíz év parlamenti év.
Erős váltás. Tudatos volt?
Ez a lehetőség teljesen véletlenül jött. Volt egy angol nyelvű idegenvezetői vizsgám, ott pedig le szerették volna választani a sajtószolgálattól a parlamenti idegenforgalommal kapcsolatos
feladatokat. Amikor odakerültem, óránként 50 fős csoportok látogatták a Parlamentet, és a magyar nyelven kívül további három nyelven folyt az idegenvezetés. Amikor eljöttem, tizenhárom nyelven kalauzolták a turistacsoportokat, és elértük az egymillió fős látogatottságot. Tíz év után átszegődtem a Kossuth tér másik oldalára, a Néprajzi Múzeumba. Ott a közönségkapcsolati főosztályt vezettem; kiállításokhoz szerveztünk programokat.
Abban az időben is dolgozott már olyan művészekkel, akikkel most Óbudán is találkozhatunk?
Természetesen. A Néprajziban sokat dolgoztam Gryllus Dániellel, akivel már huszonéves koromtól ismertük egymást. Ahogy a Néprajzi Múzeumba kerültem, rögtön szóltam is neki, hogy csináljunk valamit közösen. Ez lett a Csillagzene Fesztivál, ami három évig futott. Aztán egyszer csak véget ért ez is. Akkor hoztam létre a Viprodukció Kft.-t, és attól kezdve azzal dolgozom.
Hogyan került a Viprodukció Óbudára?
Úgy indult, hogy véletlenül Ürömön jártam, bementem a művelődési házba, és ott találtam Rábóczki Zsuzsát. Egy pillanat alatt szót értettünk egymással, és arról is beszélgettünk, hogy ki mivel foglalkozik. Ebből lett a Csobánka téri első közös munkánk, egy vásárszervezés. Azt hiszem, hogy talán a Hékásbékás. Aztán találkoztam Lőrincz Edinával is, akivel az Óbuda Napján, illetve az Adventen évekig együtt dolgoztunk.
Ön szerint mi különbözteti meg az óbudait a főváros többi karácsonyi vásárától?
Azt halljuk a jelentkező kitelepülőktől, vásározóktól, hogy mindenki ide szeretne jönni, mert jelenleg ez a legjobb a városban. A belvárosiak más stílusban épülnek föl, más közönségnek szólnak. Nálunk mindig fontos volt az, hogy szívesen jöjjenek ide a családok, és ezt el is értük, mert minden évben a legcsaládiasabb rendezvény lettünk. Mindamellett az is nagyon fontos, hogy olyan árusok legyenek a vásárban, akik nem viszonteladók, nem egy céget képviselnek, hanem a saját portékájukat árulják. A vendéglátás a másik sikertörténetünk. Azt szerettem volna megjeleníteni – és ez szíves fogadtatásra is talált –, ami egykor Óbudára nagyon jellemző volt, tehát sok kicsi vendéglő, amikből valaha egy rövid utcában akár tizenhetet is megszámolhattunk. Adventkor ezt próbálom visszavarázsolni a nagyon bőséges kínálattal. A vendéglátósok először nem igazán értették, hogy miért van itt is ez, meg ott is az, holott nincs köztük két egyforma. A legkisebbek csak egy-két termékkel jönnek, de ettől lesz az adventi kínálat sokszínű, változatos. Azt érzékeltem és láttam a munkatársaimmal együtt, hogy a közönség nagyon-nagyon szereti ezt.
Nemcsak a gasztronómiai kínálat sokszínű, nagyon fontosak azok a vásározók is, akik a kézműves portékáikat kínálják. Őket hogyan válogatják?
Meséltem a néprajzi múzeumos múltamról, ahol számos népi iparművésszel megismerkedtem, és ott is voltak vásárok, amit az egyik akkori kolléganőm szervezett. Nagyon szerettem a múzeumi vásárokat az Iparművészeti Múzeumban is, majd ehhez csatlakozott Kapolcs. Ebből alakult ki az alap ismeretségi kör, majd pedig – mint a népmesében – szájról szájra terjedt az általunk szervezett kézműves vásárok híre. Volt olyan év például, amikor szinte mondhattuk volna, hogy az óbudai vásár díszvendége az Őrség. Volt itt minden a fazekasoktól a
mézesekig, a textileseken át. Arról a vidékről most is sokan jönnek, de már nemcsak a fazekasok és a népi iparművészek, hanem iparművészek is. Már nem is tudom megmondani, milyen hosszú a címlistánk.
Tehát most már szelektálni kell?
Így van, és nem könnyű, mert nehéz azt mondani egy nagyon jó és minőségi terméket készítő kézművesnek, hogy ne haragudjon, de nincs hely. De ott tartunk, hogy többszörös, kétszeres-háromszoros túljelentkezés van. Az adventi vásárok egyik fő vonzereje, hogy az idelátogató közönségnek, családoknak ötleteket nyújt az értelmes ajándékozásra is. A kézműveseinknél egyáltalán nincs öncélú termék. Tehát azon túl, hogy díszítő tárgy is lehet a portékájuk, mindegyiknek van használati értéke is. Nekem például az sem mindegy, hogy a konyhában milyen eszközökkel dolgozom, legyen szó akár egy fakanálról. Vehetek persze műanyag tésztaszűrőt is, de ha meglátok egy fazekasnál egy szép cserépszűrőt, az már mindjárt szép ajándék. Szemet gyönyörködtet, és használni is lehet, tehát jó eséllyel örül neki az, aki majd kibontja a csomagot a fa alatt. Van nekünk például egy Zsuzsi nénink, aki Székről jár ide. Őt Kapolcson ismertem meg, a szomszéd udvarban árul már régen, viszont fantasztikusan szép asztalterítőket hoz, mindenféle takarókat.
Milyen finomságok bukkannak még fel a vásári sokadalomban?
Kenyérlángos nélkül nincs vásár, többféle változatot is kínálnak belőle. Lesz tíz-tizenkét féle lepény is, ügyelünk arra, hogy vegetáriánus és mindenféle-mentes is legyen közöttük. Ez biztos, hogy nagy siker lesz a sokféle palacsinta és fánk mellett, amik a körhintázó gyerekek nagy kedvencei. Lesznek viszont food truck ételek is, és a burgerek választéka is bővül. A hidegben jólesik egy pohár meleg ital is. Abból is széles a kínálat, nem hozunk létre forralt bor és meleg ital szigeteket, hanem arányosan elosztjuk az árusokat mindenütt, ahol jönnek-mennek az emberek. A Szentlélek térre is tervezünk egyet azok számára, akik mennek csodálni az Adományfát, vagy a körhinta mellett várnak a gyermekükre. Idén lesz csokoládé bárunk is gyönyörű megjelenéssel, tizenötféle forró csokoládé ital kínálattal, amelyek között koktélok, fűszeres és gyógynövényes ízesítésűek is szerepelnek.
A húsevőket se felejtsük ki!
Bizony ne! Mindenféle hungarikum lesz itt, a kolbászon, szalonnán, töpörtyűn túl egészen a rozmaring ágyon aszalt kacsamellig, egyszóval igazi kulináris élményekre számíthat az, aki megkóstolja ezeket. Aztán lesznek burgerek: szarvas, szürke marha burger, többféle fajta. Egy nagyon kedves együttműködő partnerünk hússal és zöldséggel töltött tócsnit kínál majd. Van egy kiváló réteskészítőnk, lesz sokféle finom édesség, tizenkét féle buborék gofri, churros, levesek, kürtőskalács és még rengeteg finomság.
Nemcsak a hasat, hanem a szemet is elkényeztetik a Fő téren, a díszkivilágítás is évről évre fejlődik.
Igen, egyre szebbek a fények a BDK – Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. remek csapatának és lelkiismeretes munkájának köszönhetően. Az első évben a polgármesteri hivatal frontja, a második évben az épületegyüttes másik része lett készen. A harmadik évben tudtuk bekapcsolni a Zichy-kastély oldalát a bejáratig. Mindezek megvalósításában, a további elképzelések kigondolásában mindig lehetett számítani Polgármester úr kreatív együttműködésére és együtt gondolkodására, hogy évről évre ünnepibb hangulatot varázsolhassunk a város legszebb főterére, megőrizve annak bensőséges hangulatát. Így kapott ünnepi díszruhát az Óbudai Gimnázium épülete is. Nagy lépés volt, amikor fel tudtuk díszíteni a Szentlélek téren a fákat, tavaly óta ott áll a Hello Wood Adományfája is, ami kívülről is látványos, belülről pedig egy gótikus katedrálishoz hasonlít.
Óbudán nem csak hétvégenként zajlik az élet az adventi helyszíneken.
Hétköznap esténként is lejönnek az emberek. A jégpálya is folyamatosan nyitva van, a körhinta is jár, a vásározók is dolgoznak egész héten Délutánonként megjelennek a baráti társaságok, családok, megállnak itt-ott-amott, és esznek-isznak, még ha nem is vásárolnak, de nézelődnek, és látják, hogy ide érdemes visszajönni. Egyre több a külföldi is.
Az interjú a Harmadik Kerületi Műsorban jelent meg.
